Először is, mielőtt megértenénk a víztisztítókat, meg kell értenünk néhány fogalmat vagy jelenséget:

① RO membrán: A RO a fordított ozmózis rövidítése. Nyomást alkalmazva a vízre, elválasztja belőle az apró és káros anyagokat. Ezek a káros anyagok lehetnek vírusok, baktériumok, nehézfémek, maradék klór, kloridok stb.

② Miért forraljuk rendszeresen a vizet: A vízforralás eltávolíthatja a víztisztító telepekről származó tisztított vízben lévő maradék klórt és kloridokat, és sterilizáló módszerként is szolgálhat a mikroorganizmusok ellen.

③ Névleges vízhozam: A névleges vízhozam azt a vízmennyiséget jelzi, amelyet a szűrőbetét cseréje előtt meg kell szűrni. Ha a névleges vízhozam túl alacsony, a szűrőbetétet gyakran kell cserélni.

④ Szennyvízarány: A víztisztító által előállított tiszta víz mennyiségének és az időegység alatt kibocsátott szennyvíz mennyiségének aránya.

⑤ Vízáramlási sebesség: Használat közben a tisztított víz egy meghatározott sebességgel folyik egy adott ideig. Egy 800G-os víztisztító percenként körülbelül 2 liter vizet termel.

Jelenleg a piacon lévő víztisztítók elvei főként az „adszorpción és intercepción” alapulnak, amelyeket főként két típusra osztanak: ultraszűrésre és fordított ozmózisra.

A két hagyományos víztisztító közötti fő különbség a membrán szűrési pontosságában rejlik.

A RO membrános víztisztító szűrési pontossága 0,0001 mikrométer, amivel szinte az összes korábban említett szennyeződést kiszűrheti. A RO membrános víztisztítóból származó víz közvetlenül fogyasztható. Ez azonban áramot igényel, szennyvizet termel, és magasabb költségekkel jár.

Az ultrafiltrációs víztisztító membrán szűrési pontossága 0,01 mikrométer, amely a legtöbb szennyeződést és baktériumot kiszűri, de a nehézfémeket és a vízkövet nem képes eltávolítani. Ez a típusú tisztító nem igényel elektromos áramot, nincs külön szennyvízelvezetése, és olcsó. A szűrés után azonban fémionok (például magnézium) maradnak vissza, ami vízkövet eredményez, és más apró szennyeződések is visszamaradnak.