Először is, mielőtt megértjük a víztisztítókat, meg kell értenünk néhány kifejezést vagy jelenséget:

① RO membrán: Az RO a fordított ozmózis rövidítése. A vízre nyomást gyakorolva az apró és káros anyagokat leválasztja belőle. Ezek a káros anyagok közé tartoznak a vírusok, baktériumok, nehézfémek, maradék klór, kloridok stb.

② Miért forraljuk fel rendszeresen a vizet: A forrásban lévő víz eltávolíthatja a víztisztító telepek tisztított vízéből a maradék klórt és kloridokat, és sterilizálási módszerként is szolgálhat a mikroorganizmusok ellen.

③ Névleges víztermelés: A névleges víztermelés a szűrőpatron cseréje előtt megszűrt víz mennyiségét jelzi. Ha a névleges víztermelés túl alacsony, a szűrőpatront gyakran cserélni kell.

④ Szennyvíz arány: A víztisztító által termelt tiszta víz mennyiségének az időegységen belül kibocsátott szennyvíz mennyiségéhez viszonyított aránya.

⑤ Víz áramlási sebessége: Használat közben a tisztított víz meghatározott sebességgel áramlik egy meghatározott ideig. Egy 800 g-os víztisztító körülbelül 2 liter vizet termel percenként0.

Jelenleg a piacon lévő víztisztítók alapelvei főként az „adszorpción és az elfogáson” alapulnak, amelyeket főként két típusra osztanak: ultraszűrésre és fordított ozmózisra.

A fő különbség e két fő víztisztító között a membrán szűrési pontosságában rejlik.

Az RO membrán víztisztító szűrési pontossága 0,0001 mikrométer, mely szinte az összes korábban említett szennyeződést ki tudja szűrni. Az RO membrán víztisztítóból származó víz közvetlenül fogyasztható. Azonban áramot igényel, szennyvizet termel, és magasabb a költsége.

Az ultraszűrő víztisztító membrán szűrési pontossága 0,01 mikrométer, amely képes kiszűrni a legtöbb szennyeződést és baktériumot, de nem távolítja el a nehézfémeket és a vízkövet. Ez a típusú tisztító nem igényel áramot, nincs külön szennyvízelvezetése és olcsó. Szűrés után azonban fémionok (például magnézium) maradnak, ami vízkőképződést eredményez, és egyéb apró szennyeződések is visszamaradnak.